Zsályazöld  – az éhes szín

Sokszor kérdezik meg tőlem, hogy honnan lehet inspirálódni.

Bárhonnan!
Néha nem is vesszük észre, hogy egy helyszín vagy történés elraktározódik bennünk.
De amikor szükség lesz rá. előjön…ezért kell nyitott szemmel és szívvel élnünk a világban.

Sokáig „néztük egymást” én és a fal…

Kicsit megfoghatatlannak találtam elsőre.
Nagyon tetszett ez a tört halványzöld árnyalat a falakon, de nem tudtam vele mit kezdeni. A legtöbbször maximum néhány perc elég és máris látom magam előtt a dekorációt, de a fő koncepcióját biztosan, most viszont több időre volt szükségem.

Ugyan is vannak olyan árnyalatok, amelyek csak kevés másikkal hajlandóak együttműködni. Mert vagy ők eszik meg a többi színt, vagy őket eszik meg. De azt is mondhatjuk, hogy megfojtják egymást.
Még főiskolás koromban hallottam ezt a kifejezést a színtan tanáromtól, de azóta dekoratőrként megértettem, tökéletesen igaza volt.

Azt már tudtam, hogy a púderes – májva árnyalatok azok, amiket fehéren és krémen kívül nem nagyon szerencsés mások mellé tenni. Ezek szerint most találtam még egyet!

De nem vagyok az a feladós típus, úgyhogy megtaláltam a megoldást.

Amikor egy új termet szeretnék bedekorálni, igyekszem időt hagyni arra, hogy hasson rám, hogy beszéljen hozzám. Pont úgy, mint ahogy a megrendelőt is meghallgatom.
Lehet ez furcsa neked, pedig a „tér” mindig hat ránk. Akkor is, ha egy koncerten vagyunk és akkor is, amikor átmegyünk a barátokhoz.
Ugyan az a helyszín egyszer barátságos és hívogató, máskor lehet „hisztisebb” vagy makacsabb, Olyankor valamiért nem a legjobb arcát mutatja nekünk.

Nos ez a tér érezhetően békés és nyugodt volt. Teljes harmóniában önmagával, csak még azt nem tudta, milyen ruhát vegyen fel. Rám várt a tökéletes autfith kiválasztása.

Végül arra jutottam, hogy a zsájazöld is éhes szín. Ezért óvatosan kell vele bánni.

Lila, kék, fekete, szürke kizárva. Azok túl sok fényt vesznek el. Ők „megennék a zsályát.
Napsárga, pink, piros…az élénkségük életet vinne a helybe, de vagy  ők lennének a zsákmány és elvennék a tündöklésüket, vagy ha nem túlságosan ordítanának…
Végül a fehér, arany és barna árnyalatok mellett döntöttem.

Semmi harsány, semmi hivalkodó…
Csak kedves és kellemes, visszafogott színek.

Amikor elkészült a dekorációm jutott csak eszembe, hogy már volt alkalmam valami hasonlót látni
A diósgyőri várban van egy gyógynövényes – fűszernövényes helység. Telis tele belógatott, szárított növényekkel, fakó zöld színekkel és valami hihetetlenül intenzív de kellemes gyógynövény illattal.
Na pont ezt az élményt idézte fel ez a zsályazöld dekorációm és pont erre a régi emlékre volt most szükségem, hogy megtalálja a lovarda terméhez a tökéletes harmóniát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük